2020. május 8., péntek

Randikatasztrófák ~ Olvasónaplóm#5

   Minden könyvmoly ismeri azt az érzést, amikor túl fáradt egy komoly történethez. Nincs kedvünk gondolkodni, nincs erőnk semmilyen érzést kicsikarni magunkból. Ekkor jön a dilemma, hogy olvassak vagy inkább csak nézzek egy sorozatot? Ilyenkor én mindig keresek egy egyszerű szövegezésű, kicsit talán sablonos tini regényt, ami minimális energiabefektetés mellett elszórakoztat. Ritkán szokott ebből jó kisülni, számomra ezek legtöbbször közömbös regények maradnak. Persze a remény hal meg utoljára, amit ez a könyv be is bizonyított. Félig csukott szemmel, minden erőmet a kezembe összpontosítva, hogy ne ejtsem el, de olvastam tovább rendületlenül. 


Chloe Seager - Randikatasztrófák (Emma Nash 1.)


Borító:
   Nem igazán mondhatnám, hogy szép, vagy azt, hogy megfogott. Pár éve valószínűleg jobban tetszett volna. A betűtípust utálom, de meglepő módon, a zokni az egyetlen, ami tetszik az egész kompozícióban. 

10/7*

Fülszöveg:
   Emma azt gondolta, járnak Leonnal. Egészen addig, míg a fiú valaki mást nem jelöl be a Facebookon, mint akivel kapcsolatban van. Bár egy ideig jó ötletnek tűnik Leon és új barátnője után kémkedni, Emma elhatározza, hogy új életet kezd, és az új blogján írja meg a randizós kalandjait. De az online világ olykor rázós tud lenni, például ha az ember rábukkan az anyukája Tinder-profiljára, vagy véletlenül közli az egész világgal, miért nem érdemli meg Leon egy lány szüzességét sem. És még mindig bonyolódhatnaka dolgok…


Egy mondatban:
   Egy csontig hatolóan őszinte regény a tini évekről.


Véleményem:
   Könnyű olvasmányt kerestem és megtaláltam. Humoros és különleges történet, pedig igenis nagy kérdéseket boncolgat. Szuperül felidézte bennem a kamasz korom nagy problémáit, nem éreztem gyerekesnek a könyvet, pedig a főhős és köztem 5 év van. Nem sok, de ebben az életszakaszban így is szakadék lehet. 
   Annyira őszinte, hogy néhol elszégyeltem magam, aztán rájöttem, hogy nem kéne. Végre nem állítja be a mai 16 éveseket szentnek és prűdnek, reálisan mutatja be a fiatalkori szexualitás bugyrait, a testtel való ismerkedést. Faltam a sorokat, még a különleges, blogszerű felépítést is szerettem, nem lett miatta gagyi a történet, pedig féltem tőle az elején. Hatalmas pozitív csalódás!
   A főhős szimpatikus volt, egész emberien ábrázolta a szerző. Voltak hibái, amiket felismert és próbált tenni is ellenük, és ami a legjobb, sokat hibázott is. Amikor elkezdett ruhákat tervezni, számomra még kedvesebb lett a karakter, a hobbikat ritkán tartják fontosnak az írók. Nem terveztem a közel jövőben elolvasni ezt a könyvet, de egy percig sem bántam, hogy mégis elkezdtem. Ha 13 évesen olvastam volna először, valószínűleg a nagy kedvenceim között lenne. 

10/8*

Ajánlanám:
   Minden nőnek, aki elmúlt 13 éves. Még a sokkal idősebbeknek is, mert emlékeztet minket, hogy milyenek voltunk régen és jobban megérthetjük ezt a korosztályt. Nosztalgiának sem utolsó!



Neked van olyan a kedvenc könyved, amelyek hasonló érzelmeket váltanak ki belőled ?

Jó múltba merengést,
Solya