Szólíts a neveden ~ Olvasónaplóm#2

Milyen is a szerelem? Mindent elsöprő vagy csendes, de szívedet mardosó? Mindenki életében eljön a pont, hogy a fontos dolgok háttérbe szorulnak, az életünket csak egy ember teszi ki. Ez az egy ember érdekel, de ő annyira, hogy legszívesebben azt is megvizsgálnád, ahogy megeszik egy kekszet vagy ahogy minden reggel megcsinálja a kávéját. Ezt a rövid időszakot ez életben nehéz könyvekbe foglalni, de André Aciman megpróbálta a lehetetlen és azt kell hogy mondjam, sikerült megugrania az akadályt.

André Aciman - Szólíts a neveden

 

Borító:

   Bűn vagy nem bűn, a borítója miatt szerettem bele legelőször ebbe a csodába. Nem túlságosan csicsás, mostanában a kiadók rendszeresen esnek szerintem ebbe a hibába. A meleg szálat is lehellet finomat sugallja a pár a borítón, egyáltalán nem ciki buszon vagy más tömegközlekedési eszközön olvasni sem.

10/9*

Fülszöveg:

   André ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.

A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.

Egy mondatban:
   Szentimentális regény az őszinte és igaz szerelemről.


Véleményem /Spoilert tartalmazhat!/:

   Semmi köze a tipikus tini gimis love sztorikhoz, ez valami teljesen más! Fel kell nőni ehhez a regényhez, ennek nem lehet csak úgy nekiállni unalomból. Ehhez a könyvhöz hangulat kell, ami sajnos amikor az elejét olvastam, egyáltalán nem volt meg. Hagytam neki pár napot, tovább olvastam, ekkor már elkapott és nem is eresztett. A szerelem számomra teljesen ilyen, az író átadta azt az érzést, amikor csak ketten vagytok a világon és nem érdekel semmi más. Persze voltak részek, amin kicsit elszörnyülködtem, nyilván nem a homoszexualitás miatt, de túllendültem rajta. Aki olvasta az ismeri a barackos részt például vagy amikor együtt "fürdenek". Számomra ezek a részek a fiatalságot szimbolizálják, amikor olyanra is képesek vagyunk, amit még magunk sem gondoltunk volna. Egy könyvet sem olvastam, ami ennyire őszinte lett volna az olvasóval, nem tagadta le és nem hallgatta el a negatív, gonosz érzéseket sem. Ettől lett olyan emberi a történet.

10/8*

Ajánlanám:
   Inkább fiatal felnőtteknek ajánlanám, akik már elfelejtették kicsit milyen is az első szerelem, milyen érzés valakit magadnál is jobban szeretni.


[×] Kötelező !
[] Egyszer olvasható
[] Miért olvastam el?
[] Időpocsékolás volt, soha többet
[] Félbehagytam, ne is gondolkozz rajta, hogy elolvasod!!

    Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a filmre! Nektek melyik tetszett jobban, a könyv vagy a film?

Kellemes ünnepekre készülést,

Solya

A mobilom elveszi az életem? ~ 1.rész

  Nem mondok újdonságot senkinek, ha azt állítom, a mobilunk nélkül már nem is tudnánk létezni. Nekem is a mindennapjaim része, már el sem tudok nélküle indulni otthonról. Ami viszont hatalmas probléma, hogy mostanában arra figyeltem fel, egyre több haszontalan dologra vesz rá a készülék. 

  Rengeteget görgetem a közösségi médiákat. viszonylag sokat játszom, de keveset használom a tanulás miatt letöltött appokat. A facebook-kal, instagram-mal és ezek testvéreivel a legnagyobb bajom, hogy legtöbbször csak céltalanul böngészgetek, hogy elüssem az időt. Odáig fajult a helyzet, hogy emiatt nincs kedvem olvasni, tanulni vagy valami kreatív és hasznos dolgot csinálni.
  Kiinduló pontnak azt terveztem, hogy letöltök egy alkalmazást, ami a telefonom a használati idejét méri és mindenféle statisztikákat gyárt (kicsit imádom a statisztikákat,számokat hupsz). Nem is figyeltem rá, kizártam az agyamból, hogy ez ott van, csináltam mindent ahogy eddig. 1 hét után terveztem megnézni az eredményeket, hogy ne befolyásoljanak a számok, ami mai napon telt le, úgyhogy itt az idő.

  Mire való az internet, ha nem arra hogy lejárassam magam? Szóval nézzük azokat az adatokat konkrétan!

  Ami engem először meglepett, hogy a facebook-ot én nem is használom sokat. Mármint a többihez képest persze. Az instagram viszont mindig "előkelő" helyet foglal el a listán, ha nem is az első. A második képen számomra nagyon durva, hogy mennyit színeztem, ráadásul egy pénteki napon. Elment másfél óra az életemből arra, hogy a telefonomon virtuális színeztem. Amikor nem is szeretek papíron színezni, pedig annak még haszna is lenne. 

   A következő két kép egy összehasonlítás, az elsőn az látható, amikor a legtöbbet, a másodikon amikor a legkevesebbet használtam a mobilom. Nagyon nagy a kontraszt, 3 és fél óra eltérés van a két érték között, ami magában nagy szám. Érdekes, hogy mindkét nap a közösségi médiákat használtam legtöbbet, az alkalmazások sem változtak, csak a használati arányuk.

  Átlagosan 2 és fél órát telefonozok egy nap, ami nem is hangzik a mai világban annyira soknak. Ha minden nap ténylegesen "csak" ennyit használnám az okostelefonom, valószínűleg nem született volna meg ez a poszt. Persze hivatkozhatnék arra, hogy a szüleimmel tartom a kapcsolatot vagy valami hasznos dolgot csinálok, például cikkeket olvasgatok, ami igaz lenne. Azonban ez nem mentség. Az adatokból is látszik, hogy ezek elenyésző százalékok. Most jöjjön a feketeleves, vagy ahogy az általános iskolai fizika tanárom mondaná: Most ugrik a majom a vízbe.

Közeledünk a nagy számok felé. Egy hét alatt ez a majdnem 4 és fél óra színezés valami hihetetlen. Ezek olyan alkalmazások, amelyeket ha egyszer megnyitok, nehéz bezárni úgy tűnik. És sehol az Instagram, sehol az Adobe Reader, én ezekre számítottam.

Azért összetettben a közösségi platformok vittek mindent a maguk 40%-ával, hát igen, kiszámítható volt azért ez a végeredmény. Majdnem 7 órát görgettem egy héten unalmamban, aminek az egy harmada (!) a TikTok-on ment el, amire ráadásul nem is gyártok tartalmat.

  Erre nehéz mit mondani. Egy hétből majdnem egy teljes napot a telefonomat néztem. 19 óra 1 percet használtam összesen a mobilomat. Ez megdöbbentő! Nem is tudok mit hozzá fűzni.



  Jó volt kicsit szembesíteni magam ezzel a dologgal, hiszen a számok nem hazudnak. Jövő héten folytatni fogom ezt a kihívást, bár a nehéz része csak most következik. 2 célom van: Lehető legkevesebb időre csökkenteni a mobiltelefon használatot és a maradék időben is csak tanulásra törekedni. Nagyon kíváncsi vagyok az eredményekre!

Addig is szép hetet nektek! 

Nekem pedig kitartást, sziasztok!

Solya

Miután sorozat ~ Olvasónaplóm#1

Sziasztok!

   Sokan furcsának gondolnak egy szokás miatt, én szerintem csak korrekt vagyok. Többször előfordult már életemben, hogy elolvastam egy egész sorozatot, pedig az első része nem tetszett. Mégpedig azért, mert az egész történetről szeretnék véleményt alkotni, mert sokszor az első benyomás megtéveszt minket.

Vigyázz, nem vállalok felelősséget a spoilerekért, hiszen ez egész sorozatot átfedő kritika! (Ha minden részről szívesen olvasnál egy kicsit külön is, görgess lejjebb!)

Tartalom:
   Tessa beköltözik az egyetemre, ahol megismeri Hardint és a barátait. Kettejük kapcsolata elég egyedinek mondható, folyton veszekednek valamin, próbálják kitalálni mit is éreznek egymás iránt, miközben Tessa-nak ott van a gimis fiúja. Mindkettejük életében emellett kezdődnek a bonyodalmak, melyeket kisebb-nagyobb sikerrel oldanak meg.

Összefoglalva:
   Nehezen sikerült összeszednem a gondolataimat a sorozattal kapcsolatban, mert rengeteg érzés kavarog bennem. Sajnos nem jó értelemben... Az írói stílus (már amennyire fordításból meg tudtam ítélni) folyamatosan javult, egyre könnyebb és élvezetesebb volt olvasni, a sok szóismétlés is elmaradt az utolsó regényeknél már. A tűz viszont Tessa és Hardin kapcsolatában ezzel szemben egyre gyengült, a végén már kialudni látszott. Az érdeklődésemet semmi nem tartotta már fent az utolsó részben, csak vártam a végét. Izgalom a harmadik könyvtől már nem igazán volt, a gyötrődés persze megmaradt. Semmiképpen sem lesz újraolvasós a sorozat, ha engem kérdeztek, lehet egyszer sem kellett volna.

 

Anna Todd

After ​– Miután 5/2*

Nagyon rossz kezdés, erről beszéltem a bevezetésben. Rég adtam 2 csillagot, de ennek is eljött az ideje. A borító még elmegy ( az eredeti, a filmes valami förtelem), na de a történet. Teljesen sablon, rengeteg a szóismétlés, néhol még egy mondaton belül is. Ha annyi pénzem lenne, ahányszor elolvastam ezeket a szavakat: „aljaskodik”, „gonoszkodik” stb., szerintem gazdag lennék. Ez a macska-egér játék már egyáltalán nem szexi! A csaj nagyon szenvedést vágott le, mint Rentai Reni a SzJG-ben. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre 3 csávóval is próbálkozott. Folyton arra hivatkozik, hogy Hardin lelki sérült, de szerintem ő is az, a sok hisztivel, meg kavarással. Én nem tudom, hogy ez a lány/nő milyen értékrenddel rendelkezett, de néha azt gondoltam, hogy semmilyennel sem. Nem láttam benne semmi példaértékűt, remélem fiatalok nem olvassák.

5/3,5* After ​We Collided – Miután összecsaptunk

Jobb, mint az első, ez tény. Az is tény, hogy nem idegesített fel annyira, mint az első. Teljesen közömbös volt a regény kb. kétharmada, csak olvastam a folyamatos hisztit minden miatt. Ami nagyon nem tetszett, hogy semmi mellékszereplő, csak a két ember párbeszédjét és az egymásról alkotott gondolataikat olvashatjuk 300 oldalon át. A legvége talán még izgalmasnak mondható, de tényleg csak az utolsó pár oldal.

After ​We Fell – Miután elbuktunk  5/4*

A színvonal egyre nő, erre vártam! Már annyira nem untatott,mint az első 2 rész, a vége megint viszonylag érdekes volt. Rekord idő alatt sikerült elolvasnom, bár inkább ezt a saját kitartásomnak tulajdonítom, mint a regény érdemének. Mondjuk akkor iszonyú büszke voltam Tessára, amikor elköltözött Seattle-be. Ezt gondoltam magamban: Ezaz kislány, így kell ezt csinálni!

5/3* After ​Ever Happy – Miután boldogok leszünk

Kettős érzések kavarognak bennem. Rövidnek éreztem, mert az előző rész majdnem kétszer ilyen hosszú volt és így elég lecsapott lett a vége. Másrészt hosszú volt, mert úgy tűnt, nincs mit mondania az írónőnek, rengetegen oldalon csak az időhúzás. Sok évek múlva fejezet már az őrületbe kergetett. Végül mégis hatalmas csalódás lett, valami nagy bummra számítottam, amiből semmit nem kaptam meg. Ez a kapcsolat tüzesebb véget érdemelt volna.

Nektek hogy tetszett a sorozat? Vagy még esetleg csak tervben van?

Szép napot!

Solya