Milyen is a szerelem? Mindent elsöprő vagy csendes, de szívedet mardosó? Mindenki életében eljön a pont, hogy a fontos dolgok háttérbe szorulnak, az életünket csak egy ember teszi ki. Ez az egy ember érdekel, de ő annyira, hogy legszívesebben azt is megvizsgálnád, ahogy megeszik egy kekszet vagy ahogy minden reggel megcsinálja a kávéját. Ezt a rövid időszakot ez életben nehéz könyvekbe foglalni, de André Aciman megpróbálta a lehetetlen és azt kell hogy mondjam, sikerült megugrania az akadályt.
Borító:
Bűn vagy nem bűn, a borítója miatt szerettem bele legelőször ebbe a csodába. Nem túlságosan csicsás, mostanában a kiadók rendszeresen esnek szerintem ebbe a hibába. A meleg szálat is lehellet finomat sugallja a pár a borítón, egyáltalán nem ciki buszon vagy más tömegközlekedési eszközön olvasni sem.
10/9*
Fülszöveg:
André Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet.
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált.
Egy mondatban:
Szentimentális regény az őszinte és igaz szerelemről.
Véleményem /Spoilert tartalmazhat!/:
Semmi köze a tipikus tini gimis love sztorikhoz, ez valami teljesen más! Fel kell nőni ehhez a regényhez, ennek nem lehet csak úgy nekiállni unalomból. Ehhez a könyvhöz hangulat kell, ami sajnos amikor az elejét olvastam, egyáltalán nem volt meg. Hagytam neki pár napot, tovább olvastam, ekkor már elkapott és nem is eresztett. A szerelem számomra teljesen ilyen, az író átadta azt az érzést, amikor csak ketten vagytok a világon és nem érdekel semmi más. Persze voltak részek, amin kicsit elszörnyülködtem, nyilván nem a homoszexualitás miatt, de túllendültem rajta. Aki olvasta az ismeri a barackos részt például vagy amikor együtt "fürdenek". Számomra ezek a részek a fiatalságot szimbolizálják, amikor olyanra is képesek vagyunk, amit még magunk sem gondoltunk volna. Egy könyvet sem olvastam, ami ennyire őszinte lett volna az olvasóval, nem tagadta le és nem hallgatta el a negatív, gonosz érzéseket sem. Ettől lett olyan emberi a történet.
10/8*
Ajánlanám:
Inkább fiatal felnőtteknek ajánlanám, akik már elfelejtették kicsit milyen is az első szerelem, milyen érzés valakit magadnál is jobban szeretni.
[×] Kötelező !
[] Egyszer olvasható
[] Miért olvastam el?
[] Időpocsékolás volt, soha többet
[] Félbehagytam, ne is gondolkozz rajta, hogy elolvasod!!
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a filmre! Nektek melyik tetszett jobban, a könyv vagy a film?
Kellemes ünnepekre készülést,
Solya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése