2020. március 3., kedd

Köd és harag udvara ~ Olvasónaplóm#3

Honnan tudjuk, hogy egy igazán jó könyvet vettünk a kezünkbe? Nem tudjuk letenni vagy folyton a cselekménye jár a fejünkben? A szereplők hozzánk nőnek? Úgyanúgy beleszeretünk a srácba, mint a főszereplő lány? Tanulsz belőle, mondanivalója van számodra? Esetleg mind ezek együtt? Ha erre igen a válasz, én büszke tulajdonosa vagyok egy "igazán jó" könyvnek.



Borító:
   Sajnos a lánnyal valahogy nem vagyok kibékülve a borítón. Nekem túl meseszerű, pedig ebben a könyvben semmi gyermekded nincsen. Utálom, ha ennyire az angol címet hangsúlyozzák, a magyart túl sok ideig keresi a szemem a borítón, hogy fent tartsa az érdeklődést. Ezenkívül minden nagyon tetszik, főleg a kék háttér és az indák.

10/6*

Fülszöveg:
   Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.

Egy mondatban:
   Harcokkal teli történet egy nagyon erős nőről.





Véleményem /Spoilert tartalmazhat, főleg ha még az elsőt sem olvastad!/:
   El is felejtettem így egy év távlatából, hogy az első rész mekkora szerelem volt. Amikor megkaptam ajándékba ezt a kötetet, hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Olyan érzés volt, mintha egy rég nem látott barátomat üdvözöltem volna. Ahogy tudtam elkezdtem, bár belefutottam a ranglistákba molyon, ahol nagyon szép helyeket ért el. (legjobb fantasy és romantikus 3.hely, legjobb kortárs 7.hely) Az ennyire népszerű könyvektől mindig félek, mert többször okoztak csalódást, mint jó olvasási élményt. Szerencsére ez a könyv kicsit javította az eddigi nagyon rossz statisztikán, hozta az elvárásokat, pedig nem voltak alacsonyak.
   A harci jelenetek elég véresek voltak, a tájak gyönyörűek, a poénok viccesek, a barátok bájosak és a mágia csak hab a tortán! A főhősnő egy nagy példakép, saját döntései vannak, persze ezzel együtt jár, hogy saját bukásai is. Itt nincs teljesen jó vagy rossz oldal, ő is csinál gonosz dolgokat vagy bosszút áll, ha kell, amiket rendszerint élvez is. Ettől olyan őszinte számomra a történet. Imádtam, ahogy a barátságuk a többiekkel szépen lassan kibontakozott. Az írónő nem sietett sehova, ez látszik a könyv terjedelmén is, de ez nagyon jót tett a regénynek. 
   A szerelmi szál pedig zseniális. Rhysand nekem is elcsavarta a fejem, ahogy Feyre-ét és még sok ezer olvasóét is világszerte. Nem egy mézes-mázas szerelem ez, mindkét fél csökönyös, folyton hibáznak, megbántják egymást, de hát a vége a lényeg. Fontos megemlítenem még egy dolgot, ami hiba szokott lenni sok könyvben. Ez nem más, mint a szexjelenetek. A mennyiség és a minőség is pont megfelelő volt ebben a könyvben, tökéletesen előkészítette az olvasót az érzelmi csúcspontra. 

10/10*

Ajánlanám:
   16 év felett mindenkinek, aki nem szereti a folytonos nyavalygást, viszont odavan a lélegzetelállító fantasy világokért.


[×] Kötelező !
[] Egyszer olvasható
[] Miért olvastam el?
[] Időpocsékolás volt, soha többet
[] Félbehagytam, ne is gondolkozz rajta, hogy elolvasod!!




Hol a következő rész? Ide vele!

Sok ilyen jó könyvet nektek is,
Solya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése